Akkor inkább maradok annál, hogy egy quadtreem lesz, úgyse lesz túl sok layer, ha meg mégis, akkor ez van. Úgysem osztok egy bizonyos méretnél kisebbre.

Így.

Kellene nekem valami trükk ahhoz, hogy egy Quadtree-t hogy tudnék általánosra megcsinálni. Úgy értem, hogy van mondjuk geometriám, pontfényem, meg késõbb még kitudjami. A geometriák viszont layerenként vannak rendezve (hogy lehessen csak egy adott layert rajzolni), de például a fények viszont nem.

Tehát kell nekem egy quadtree layerenként, ami (egyelõre csak) a geometriák rendezéséért felelõs, meg kell egy "global" quadtree, ami a nem layerhez tartozó (egyelõre csak point light van) objektumok rendezéséért felelõs.

No persze azt meg lehetne csinálni, hogy van egy base class, mondjuk IQuadTreeElement, ami meg tudja mondani a befoglalóját, és tartalmaz egy enumot is, ami megjelöli a típusát. Így egységesen lehetne kezelni az egészet. Amikor pedig lekérdezem a látható IQuadTreeElement-eket, akkor a típus alapján tudok switchelni, és a megfelelõ kis bucketbe rakni.

Nyilván ez mûködõképes, csak kíváncsi vagyok, hogy azért van-e ennél szebb megoldás. Valami közös õs mindenképpen kelleni fog, mert valahol tárolnom kell, hogy egy adott elem az melyik cellába tartozik (hogy transzformálás esetén el tudjam távolítani az adott cellából, ha szükséges).

szerk.:
Nyilván meg lehetne fordítani, és azt mondani, hogy már maga a QuadTree is layerenként tárolja a geometriát, csakhogy ebben az esetben túl sok fölösleges felosztása lenne. Ha például egy layeren csak 1-2 elszórt objektum van, akkor a teljes quadtree-t elég csak néhány alkalommal darabolni. Ha viszont egy quadtree tartozik mindenkihez, akkor a többi layer miatt már kisebb részekre van darabolva, ezzel kvázi növelve a tesztelendõ cellák számát.

Nézd meg ezt, talán van benne vmi használható.

Az értelmesebb játékok kezelik a RightAlt-ot, mint billentyût, szóval nem, nem felejtem el.

Nincs ilyen, hogy "right alt", csak egy shortcut a Ctrl Alt-ra, szóval felejtsd el.

Igen, és ennek állítólag történelmi okai vannak. Valószínûleg valami olyasmi lesz a megoldás, hogy amikor VK_CONTROL érkezik, akkor GetKeyAkármivel megnézem, hogy a right alt (aka AltGr) le van-e nyomva, és ha igen, akkor "elnyelem" az üzenetet.

Én úgy tudom, nem, mivel nincs AltGr gomb (ahogy én tudom), és ezért muszáj így lennie. Sõt, ha lenyomod a bill-en, a Ctrl, és Alt gombot, akkor ugyan azt kapod mintha az AltGr-t nyomnád. Én legalábbis így tudom.

Nincs WinAPI topic, szóval ide:
Megvan a keydown/keyup detektálás, csak amikor "Alt Gr"-t, avagy Right Altot, avagy WinAPI-ban VK_RMENU-t nyomok, akkor elõtte küld egy VK_LCONTROL-t is, mivel AltGr = Alt+Ctrl.
Ki lehetne ezt valahogy kerülni? Az a baj, hogy elõször jön a Ctrl, és utána az Alt.

A következõ megoldással megspórolod a static_cast-ot, de nem ugyanazzal a névvel fogsz hivatkozni a típusra és az enumra.

A szebb megoldás az, hogy ilyet nem csinálsz... Nem erre való az enum.

@Asylum:
Igen, én is oda szoktam írni a "= 0"-t, csak most itt lemaradt.

Továbbá azt is tudom, h lehet használni static_cast-ot, de nem ez volt a kérdés. Nem az enum i. elemét akarom elérni, hanem az enum i. eleméhez képest vett k. elemet (ahol az i nem egy szám, hanem az enum egy adott értéke). Ahogy azt lentebb írtam:

Csak ez nyilván nem C-style casttal, hanem static_cast-okkal. Engem az érdekelt, hogy van-e ennél szebb megoldás, nem az, hogy ez valid-e, vagy sem. De azért köszi

@Matzi:
Hm, ez egész tetszetõs ötlet, egyelõre ott rondálkodik az a pár static cast, de ha még néhányszor kell, akkor tuti írok én is valami hasonlót.

Az enum egy speciális állatfaj, mivel semmi sem garantálja, hogy folytonos a tartomány amit lefednek. Én erre a cégnél, amikor sok enumunk volt mindig 0 és NUM elem kozott, akkor írtam egy iterátor osztályt, ami egyszerre volt int (vagy valami underlying type) meg a num, és azt adta vissza, amlyiket kellett. Pluszban lehetett inkrementálni. A vége valami ilyesmi lett:



Ha kell kuldok kódot, de elég egyszeru.

Az otthoni enginemben meg egy statikus tárba be lehet tolni az elemeket meg a nevuket egyesével. A hatránya, hogy statikus inicializációt igényel, de nem folytonos range-eket is kezel, plusz string nevet, ami hasznos ha ki kell írni fileba.

Elõször is:



különben a fordító vad dolgokat csinálhat. Egyékbként meg a szabvány leírja, hogy static_cast használható enumokra.

Ha van egy enum classom, például:

Meg egy for ciklusom is [0, 3), akkor hogy lehet a legszebben elérni az adott elemet? Mivel nem szeretem a C-style castokat c++ban, így mindig kiírom a static_cast-ot, így viszont elég csúnya lesz:

A "standard" enumokkal ugye mûködik az egyszerû összeadás, de mivel ez erõsen típusos, így azt nem engedi meg...

Ha idõt akarsz spórolni, akkor használhatod az ICU-t:

http://site.icu-project.org/

Az UTF-8-ról tudom, hogy változó szélességû, de pl. az UTF-16 már fix. Nemrég pedig ezt olvastam, ahol beszél errõl egy picit.

Igazából eleve használhatnék 2 byte-os "karaktereket", igazából egy minimális memóriapazarlás csak a hátránya. No meg ugye a blogon emlegetett byte ordering is, de ha saját magamnak kezelem, akkor úgysincs belõle gond.

Egyébként itt van a videó az általad linkelt pdf-hez.

szerk.:
Most olvasom csak, hogy az UTF-16 is változó hosszúságú. Még jó, hogy az egyetemen hülyeséget tanítanak.

Ezt olvasd el mindenképp. Pl mert az UTF eleve nem fix szélességu, amit sokan nem tudnak.
Egyébként meg a font renderelés más téma, ott be szokták gyujteni a lokalizációs fájlokból a szimbólumokat és valamilyen formában kirenderelni egy textúrába.

UTF8

win-en ebbõl MultiByteToWideChar() és ki tudod rajzolni.

Csináltam egy alap localization systemet, ami egyelõre semmi extra, csak egy kulcs alapján megkapok egy stringet, amelyet a jelenleg betöltött localization file határoz meg.

A problémám csak annyi, hogy ez jól mûködik minden olyan nyelvre, amelynek a karakterkészlete belefér 1 byte-ba, mert a betöltött szövegeket std::string-ként tárolom, amely viszont nem lesz jó például a japán nyelvre (kivéve a romanji, katakana, hiragana írásokat), hiszen a kanji sok ezer szimbólumból áll.

A gond például ott kezdõdik, hogy kell egy másik karakterábrázolás (2 byte már úgy gondolom elég lenne, 2^16=65536 különbözõ karakter), valamilyen Unicode dologgal. Érdemes csinálni egy saját "stringet", amely ezeket is tudja tárolni? Ott van a varchar, de arról azt olvastam, h compiler függõ, hogy végül mekkora lesz a mérete.

Továbbá felmerül a gond az ingame text rendereléssel, ahol szintén valahogy társítani kell az adott textúrakoordinátákhoz a megfelelõ szimbólumokat, de ez már másik topic lesz.

Sziasztok!
World of Warcraft: Warlords of Draenor szerverhez csinálásához keresek embereket. Jelenleg 5en vagyunk(a wow részlegen), a munkálatokat már elkezdtük, átlag életkor 21+ A csapat teljesen komolyan gondolja amit csinál, amúgy egy "Multigaming" vagyunk, és jó pár játékhoz csinálunk szervereket (Minecraft, GTA5, WoW, ArmA 3 stb...) Saját szervergépekkel, és hozzáértõ emberekkel. akit érdekel a dolog az keressen bátran, Aki úgy gondolja hogy van elég ideje és sokat tud foglalkozni a dologgal, annak egy csekély havi szintü fizetést fel tudok ajánlani, nem valami nagy összeg(20-35k ft) de a semminél jobb. Természetesen a szerver beindulása után részesedést jár a bevételbõl

Amilyen tudású emberekre szükség van:
C++
C#
Visual Studio ismerete
MySQL és Scriptelés
TrinityCore ismerete nem hátrány, de nem is kötelezõ

Ha érdekel keress meg privát üzenetbe, Skypeon (raptor212) emailen:xsm023@gmail.com vagy TS3 szerverünkön: aviorgaming.com (Brendon néven találtok meg)

Igen, tudom, hogy mi a diamond megoldása, viszont inkább annak az elkerülése érdekelt.

Nem igazán értem viszont a feltevésedet. Viszont (ha jól értem), nem szeretem a túlzottan vegyes osztályokat, inkább maradjon csak meg külön-külön. Ha nincs külön vertex- és index buffer, akkor nagyon jó, mert ugyan azt az osztályt lehet példányosítani, és kész. Ráadásul ez az egész így csak annyit mond meg, hogy van egy olyan osztály, ami úgy viselkedik, mint egy vertex buffer. Hogy ez konkrétan hogy van implementálva, az aztán tökre nem érdekes a magas szinten. Ennyi nekem elég is.

Megint rossz megközelítés. Ne absztrahálj low level dolgokat, mert újabb apikban nincs is vertexbuffer (csak buffer). De említhetném a GL 4-es shader storage buffert is. Vastag réteget csinálj és azt specializáld (GLMesh, DXMesh, stb.).

diamond problemre meg olvasd el az öröklõdésrõl szóló cikkemet (virtuális öröklés a megoldás).

Milyen patternnel lehetne szépen megoldani az alábbit?

Van egy BufferObject osztály, ami a vertex- és index bufferek közös tulajdonságait, mûveleteit tartalmazza. Ebbõl öröklõdik maga a VertexBuffer és IndexBuffer osztály, ami kiegészíti a saját funkcionalitásával.

Ebbõl a kettõbõl öröklõdik az API-specifikus osztály (pl. OGLVertexBuffer). itt jön a problémám: az OpenGL szintjén a két osztály kb. csak egy enumban tér el, azaz jó lenne, ha közös õsük lenne. Ekkor viszont el is jutottam a "diamond inheritance" problémáig.

Egyetlen megoldásként egyelõre azt találtam ki, hogy van egy OGLBufferObject osztály is, ami az OpenGL szinten közös dolgokat tartalmazza, továbbá ugyan úgy megvan az OGLVertexBuffer és OGLIndexBuffer osztály is, ami implementálja a pure virtual függvényt, ami csak meghívja a megfelelõ enummal az OGLBufferObject egy függvényét. Na szóval valami ilyesmi (természetesen ez csak vázlat, de a lényeg benne van)

Van-e esetleg erre valami okosabb megoldás, vagy "jóezígy"?

szerk.:
Ja igen, a Vertex- és IndexBuffer osztályoknak a BufferObject osztályból kell öröklõdniük, mert használják annak bizonyos függvényét/függvényeit.

Szóval, ha az ember dynamic libet akar használni, akkor implementáljon saját containereket? Esetleg változott ez a dll-export dolog a 11-es szabvánnyal?

Nem viszem túlzásba, nagyon sok csúnya dolgot láttam abban a kódban. Például nagyon sok globális változójuk van, nem használt, csúnyán rendszerezett kód, hatalmas (néha több ezer soros) függvények, stb. Viszont miután megfejtek egy adott részt, vannak benne jó ötletek, azokat adaptálom, és a saját számíze szerint megvalósítom, ha megtetszett.

Azért ne vidd túlzásba ezt az UE4 majmolást...a globális változók nem thread safe-ek, késõbb nagy szopás lehet belõle.

Na megint jövök a furcsaságaimmal. Böngészve az UE4 forráskódját, megtetszett ez a moduláris felépítés, viszont van néhány dolog, amit statikusan szeretnék linkelni. És hogy LoadModule() esetén ne keresse a dll-t, így valahogy be kell a managernek regisztrálni, hogy ez a modul bizony egy statikusan linkelt modul.

Erre volt benne egy jó ötlet, készítettek a regisztráló osztályt, ami a konstruktorában meghívja a manager megfelelõ függvényét. Röviden valami ilyesmi:

Az adott modul implementációjakor pedig egy makró segítségével készítenek ebbõl egy static objektumot, ami elvileg beregisztrálná. Ez ugye az adott modul egy cpp file-jába kerül.

Na most a problémám itt következik. Lebuildeltem static libként, hozzálinkeltem a másikhoz, viszont ez a változó nem inicializálódik.

Gondolom valahol (valószínûleg linkeléskor) eldobta, mert nem hivatkozik rá senki. Az UE4 kódjában (Runtime/Core/Public/Modules/ModuleManager.h) van is a makróban egy erre hivatkozó rész:

Viszont azt nem találom meg, hogy erre ki hivatkozik.

Különösebb build-toolok és automatikus kódgenerálás kifejlesztése nélkül van-e lehetõség valahogy inicializálni azt a változót?

szerk.:
Ok, mágikus módon megjavult, egyetlen linker beállítással a futtatható programon:

Viszont észnél kell lenni, meg kell majd nézni (egyszer), hogy g++al milyen eredmény születik.

szerk. 2:
Ja értem! Azért javult meg, mert ezzel az opcióval nem magát a libet, hanem az objecteket linkeli a programhoz?

szerk. 3:
Igen, megtaláltam, itt egy bejegyzés errõl.

Lentebbi példához kapcsolódóan:

Véleményem szerint ennek mennie kellene:

Viszont abban az esetben is írja a hibaüzenetet, ha a T-nek van GetType függvénye. Azonban, ha kicsit megcsavarom a dolgot, és a címével próbálkozok, akkor megjavul:

Viszont az rtti-t perf miatt kikapcsolni oltari hulyeseg. A 90-es evekbol visszamaradt rossz szokas. nem ezen fog mulni a 60 fps, leszamitva azt az esetet, ha mocsokszar compilert hasznalsz.

Egyébként egy ilyen értéket jelenleg is használok megkülönböztetésre, de eddig eszembe nem jutott volna az, hogy virtuális függvényt használjak.

Jelenleg egyébként egy elég hacky megoldást használok. Van egy define-om, ami definiál egy egyszerû static függvényt, ami visszatér egy 32 bites integerrel, magával a függvény címével.

Ahol a Component::Type egy uint32 define (hogy késõbb akár uint64-re is lecserélhetõ legyen).

Illetve magát a component hozzáadását egy template függvénnyel csinálom, így könnyen el is tudom tárolni az adott példányhoz tartozó típust is, innentõl kezdve pedig mûködhet a virtual függvényes dolog.

Az enummal meg valóban csak annyi a baj, hogy elõre tudni kell, hogy milyen gyerekek lesznek pontosan.

Köszi a hozzászólásokat.

Ez lehet hogy egyszerûbb, de nem jól alkalmazható több lépcsõs öröklés esetén, illetve a parentnek elõre kell tudnia minden gyerekosztályról. Az én változatomban elvileg bármikor utólag is bõvíthetõ, anélkül, hogy hozzá kellene nyúlni a meglévõkhöz.
Persze, ha csak az egyszerûség számít, akkor az enum is elég, ráadásul nincs benne virtuális függvény, ami spórolhat egy vtable-t.

Egyszerûbb ha:



Az idtech4 ezt egyetlen makróval oldja meg ami minden osztály elején ott van (és nincs beleégetve az enum).

Szerintem is felesleges egyetlen egy típusvizsgálatért bekapcsolni az egész RTTI-t. A legtöbb esetben úgyis kb arra leszel kíváncsi, hogy egy Parent pointer az A vagy a B gyerekre mutat e. Mivel közös az õs, egy virtuális függvényhívással meg tudod oldani. Kicsit macera (bár csinálhatsz rá egy makrót), de elég gyors és biztonságos. Ennél több elég ritkán kell.



Értelemszerûen az UID típust értelmezheted aminek csak szeretnéd, akár stringnek is, bár az lassúcska. Mi például string hashekkel dolgozunk, ami kód írásakor offline számítható, és commenben odaírod, hogy mi az eredetije, vagy csinálsz egy konstanst valahol ugyanazzal a névvel, amibõl a hash számolódott. Van ugyan egy kicsi esély az ütközésre, de az kb nulla.

Jo, igaz (runtime-t akartam irni, csak hulye vagyok), a lenyeg, hogy nem tamogatott. Nem vagyok benne biztos, hogy a java miatt, de az android dokumentacio explicit emliti, hogy felejtsd el.

Ez nem a compiler hibája hanem a java-é...úgy tölti be a dll-eket, hogy nem publikálja az rtti-t, innen jön ez a hiba. A compilerrel semmi baj nincs.

az android nem tamogatott platform a c++ szamara szvsz. rendes szamitogepeken van rendes compiler.

Én "saját" rtti-t használok.

Én kerülném a dynamic_cast-ot is, meg az rtti-t is. Androidon jött elõ az a probléma, hogy dll-eken keresztül nem mûködik a dynamic_cast és ez kurvanagy szopás, mert most írthatom ki az enginebõl.

Javasonlám inkább az idtech4 megoldását.

Egyébként ismételten rákeresve az RTTI és dynamic_cast dolgokra, itt például azt írják, hogy nem annyira vészes. Mondjuk azzal meg egyetértek, hogy ha túl sok helyen kell dynamic_cast-ot használni, akkor az egy rosszul tervezett program.

Hiába az as, a feltétel scope-ján kívül kell egy változót deklarálni mindenképpen. Egyébként az OOP patternek zömének alapja a polimorfizmus, anélkül kár is C++ t használni, elég a C.

C#-ban is használhatod rögtön az "as"-t, null-t ad vissza, ha nem konvertálható. Hát, akkor lehet, hogy dynamic_cast lesz a vége.

Igazából, ha C#-ban az is-t használod, akkor utána az as-al kell konvertálni, vagyis az már helybõl két dinamikus mûvelet, míg C++ nál már a feltételben is megkaphatod az eredményt egybõl:

az rtti kikapcsolasa hulyeseg. a dynamic cast meg jo

A dynamic_cast mennyire ördögtõl való? Általában a RTTI-t kikapcsolom (gondolom ez performance boost is), de dynamic_cast-hoz viszont (nyilvánvalóan) szükséges. Egyetlen helyen akarnám csak használni, de ott is csak arra, hogy megállapítsam, hogy egy adott objektum az egy adott osztály gyereke-e. Komponens-alapú dologhoz kellene.

Használd a fantáziád:

Hát, ezzel nagyjából ott vagyok, ahol eddig, minden esetre tanulságos ez a megoldás, lehet, hogy eszembe sem jutott volna. Pedig így megnézve logikus...

A conceptek nem részei a szabványnak. Amúgy még így lehet megcsinálni:

http://stackoverflow.com/questions/2631585/c-how-to-require-that-one-template-type-is-derived-from-the-other

Tessék egy rövidebb verzió:

static_assert-en kívül van-e lehetõség template típusellenõrzésre? Azt szeretném megnézni, hogy az adott típus az gyereke-e egy másiknak. Természetesen csak és kizárólag compile-time. Hasonlóan, mint C#-ban a where feltétel generic esetén. Egyelõre csak ennyi van a függvény elején:

Olvastam valamit a Concept-rõl, de az VS 2013 alatt (még?) nem mûködik, és nem szeretnék váltani, fõleg nem emiatt.

Oké, ez jogos.