játékfejlesztés.hu
FórumGarázsprojectekCikkekSegédletekJf.hu versenyekKapcsolatokEgyebek
Legaktívabb fórumozók:
Asylum:    5485
FZoli:    4893
Kuz:    4455
gaborlabor:    4449
kicsy:    4304
TPG:    3402
monostoria:    3284
DMG:    3172
HomeGnome:    2919
Matzi:    2526

Pretender:    2498
szeki:    2440
Seeting:    2306
Geri:    2196
Orphy:    1893
Joga:    1791
Bacce:    1783
MaNiAc:    1735
ddbwo:    1654
syam:    1491
Programozók mesélték - 20 évvel ezelõtt 2006.01.24 06:46


A '80-as években megjelent Mikroszámítógép Magazin hasábjain érdekes cikksorozatra leltem, melynek címe: "Programozók mesélik". A történeteket olvasva rácsodálkozhatunk olyan dolgokra, amelyeket a számítástechnika két évtizednyi fejlõdése után már magától értetõdõnek veszünk; ugyanakkor az esetek tanulságai örökérvényûek. A játékprogamozókkal megesett igaz történetek Révbíró Tamás tollából származnak.

Mikroszámítógép Magazin, 1986/3, 41.oldal:

Az Eureka címû számítógépes játék programozása volt eddig a legnagyobb kaland a magyar játékprogramozók számára. Öngyilkos szerzõdés kötötte õket: a határidõ lejárta után minden nap késés 666 font munkadíjlevonással fenyegetett. Elõrebocsáthatjuk, hogy végül nem volt levonás; a játék határidõre elkészült. Hanem ami addig történt...
A Sinclair Spectrumra írt változat a Novotrade szoftverstúdiójában készült, a Commodore 64 változatot a Caesar Stúdióban fejlesztették, és aludni egyik helyen sem igen tudtak. A programozók az utolsó néhány nap minden percét a stúdióban töltötték, kis lábaskában hordták az ennivalót, és aki végképp nem bírta az iramot, az egy fotelben vagy összetolt asztalok tetején dõlt le egy-egy félórára, hogy azután újból a programba vesse magát.
Az emberi kimerültség legvégsõ határán szédelgõ programozók a szó szoros értelmében drága idõbõl egy ízben hosszú perceket vesztegettek el azzal, hogy összevitatkoztak: vacsoráztak-e aznap, vagy sem.
A játék végül piacra került, elõkelõ helyezéseket ért el a slágerlistákon, és a megrendelõ, a Domark cég hatalmas összegû, huszonötezer angol fontos díjat tûzött ki annak, aki legelõször végigjátssza a hatalmas méretû játékot. A szoftverhez egy kis könyvecske is tartozott, amelyet úgyszintén alaposan végig kellett tanulmányoznia annak, aki a végsõ megfejtésre volt kíváncsi. A megfejtés egy londoni telefonszám volt: aki elõször felhívta ezt a számot, az nyerte meg a példátlanul nagy összeget.
Sok-sok hónap telt el a játék megjelenése után, és a kincsvadászok még mindig a kalandjátékot nyüstölték - eredménytelenül. A leleményesség persze nem mondott csõdöt: számtalan telefon érkezett a Novotrade-hez: a hívók, akikhez eljutott egy-egy kalózmásolat, jelentékeny százalékot kínáltak a díjból annak a programozónak, aki hajlandó elárulni a telefonszámot.
Végül is egy tizenöt éves angol diákgyerek nyerte meg a huszonötezer fontot. És mit tesz a véletlen - vagy a szervezés: éppen akkor vehette át, amikor Londonban az õszi számítógép-világkiállítást tartották.


Mikroszámítógép Magazin, 1986/5, 42.oldal:

A Novotrade számítógépes játéktermésébõl a Traffic címû az, amelyet a legtöbb országban játszanak. Itthon is sokan ismerik, de talán érdemes leírni a lényegét: egy londoni térképrészleten közlekedési lámpákat irányít a játékos, és az a feladata, hogy elkerülje a forgalmi dugók kialakulását.
Tetszetõs alapötlet, szépen megcsinált játék. Egy gond mégis volt vele: szinte senki sem tudta végigjátszani. Az elsõ, viszonylag egyszerû térképrészlet után ugyanis mind nehezebbek következnek, egyre több keresztezõdéssel és autóval. Még maguk a programozók is egy könnyített változaton tesztelték a programot, hogy egyáltalán eljussanak az utolsó szintig. Egy-két, már-már hivatásos játékosnak nevezhetõ srácon kívül, akik hosszú heteket töltöttek vele, senki sem járt a végleges változat ötödik térképén.
A Commodore 64-re írt játék angol megrendelésre elkészült Amstrad gépre is, majd felfigyeltek rá a japánok, és meg is rendelték az MSX-re való átírást.
Ilyenkor a vevõnek mindig akad néhány külön kívánsága, megjegyzése, hogy szerinte hogyan lehetne az õ vevõi igényei szerint még jobbá tenni a játékot. A japánok esetében számítani lehetett rá, hogy változtatást kérnek például a grafikában, a címképen, ebben-abban, de arra, ami történt, senki sem számított.
Telex érkezett a japán partnertõl, amelyben a szokásos udvariaskodás után ("igazán nagyszerû a játék, kevés ehhez foghatóval találkoztunk stb.") rátértek a lényegre: a játék túlságosan könnyû! Lehetne-e nehezíteni rajta? Például egy-egy karambollal, a hozzá tartozó mentõ- és rendõrautóval, amelyek egy idõre minden forgalom elõl elzárnak egy keresztezõdést?
A játék ebben a már-már játszhatatlanul bonyolult verzióban készült el az MSX-en, de a játékstúdió munkatársait nem hagyta nyugodni a kérdés: mitõl könnyû a nehéz játék a japánoknak? Japánba utazva utána is néztek a dolognak.
A történet nélkülözi a csattanót. Kiderült, hogy amikor a Traffic eredeti Commodore-változata megérkezett, két munkatársat ráállítottak, és azok ketten vagy két hétig semmi egyébbel nem foglalkoztak, mint azzal, hogy a Trafficet játszották újra meg újra. A végén már minden motorkerékpárt személyesen ismertek, minden térképet úgy át tudtak tekinteni, mintha azon a környéken nõttek volna fel. Röviden: szakértõivé váltak a témának. Ezután mondtak véleményt, amit telexen elküldtek Magyarországra.
Az elõbb azt írtuk: a történetnek nincs csattanója. A programozók és a játékstúdiók számára azonban annál több a tanulsága.




Mikroszámítógép Magazin, 1986/6, 19.oldal:

A Novotrade számítógépjátékait eddig fõként Nagy-Britanniában kedvelték. Nemrégiben sikerült néhány játékkal az Egyesült Államokban megjelenni a piacon, de az európai kontinens még meghódításra váró terület.
Legutóbb egy francia cég megvette néhány, Angliában már lefutott játék forgalmazási jogát - elsõsorban olyanokét, amelyeket Commodore 64-esen és Amstraden is elkészítettek a magyar programozók, mivel az Amstrad jóval elterjedtebb gép Franciaországban.
A játékok mesterlemezei kiérkeztek a francia céghez, és hamar kiderült, hogy gondok vannak: saját erõbõl nem tudják a kiküldött mágneslemezrõl kazettára írni a programot. Nem maradt más megoldás, mint kiutazni és segíteni. Majsa Katalin és Kiss Donát megérkezett a cég Párizs melletti telephelyére, és munkához láttak. Az Amstrad-játékokkal hamar végeztek, hiszen Majsa Kati hónapok óta intenzíven foglalkozik a géppel és ezekkel a játékokkal. Kiderült azonban, hogy - amirõl addig szó sem esett - a Commodore-játékokkal sincs minden rendben. Ott a kazettaverzió ment simán, viszont az egyik játék sehogysem akart lemezrõl futni.
Ekkor következett az a telefonbeszélgetés, amelynek hallatán Commodore-programozók talán fetrengtek volna a nevetéstõl, de mivel akkor komoly tétre ment a dolog, senkinek sem volt kedve mulatni.
A vonal egyik végén Kiss Donát Franciaországból, a másikon e sorok írója, aki véletlenül (és egymagában) e késõi órán, este 8 körül is még a stúdióban tartózkodott. Donát gyakorlott programozó, Commodore-on azonban egy 20 GOTO 10 nem sok, annyi programot sem írt. Jómagam a bölcsész végzettségemmel a BASIC-ben már úgy-ahogy eligazodom, de gépi kódú programba mentõöv és oxigénálarc nélkül eddig még sohasem merészkedtem.
Egyszerû lett volna a megoldás, ha sikerül megtalálni a játék programozóját, de hát Murphy törvénye a számítógépszakmában fokozottan érvényesül: az illetõ nem volt otthon. Magunkra voltunk utalva, nekünk kellett megtalálni a tût a szénakazalban. Feltevésünk szerint egyetlen 01 értékû bájt okozta a problémát; ezt kellett megtalálnunk egy 14-15 kbájt-os programban, 01 értékû bájtok tengerében, interurbán telefonvonalon keresztül, egy mindkettõnk számára csak látásból ismerõs disassembler program segítségével.
Nem csigázom tovább a feszültséget: végül sikerült, meglett az a bizonyos 01-es bájt, elindult a játék Franciaországban is, itthon is. Közben persze kilókat fogytunk, és a hajunk õszbe csavarodott.
Utólag végiggondolva a történetet, a szerencse kétszeresen is a kegyeibe fogadott: egyrészt valóban azon az egy bájton múlott a dolog (hiszen megeshetett volna, hogy a lemez szállítás közben megsérül, és bájtok százai válnak hibássá), másrészt a telefonszámlát a francia partner fogja kifizetni...


HomeGnome, 2006.01.24.

Kapcsolódó linkek:

Értékelés: 0

Új hozzászólás
Nincs megjegyzés